Amint bent, úgy kint, amint fent, úgy lent.”
Hiszem, hogy a belső világunk rendje és tisztasága határozza meg azt, amit a külvilágban megteremtünk. De ahhoz, hogy ez a belső erő tisztán áramolhasson, néha el kell csendesedni. Számomra ez a spirituális és mentális „áramszünet”, a teljes jelenlét az ékszer-töklámpák készítése.
Ez a tevékenység több puszta hobbinál: egyfajta meditatív rítus. Egyetlen átlagos lámpa elkészítése legalább 6-8 órányi elmélyült figyelmet, alázatot és több ezer apró furat precíz elkészítését igényli. A tök, mint alapanyag, a természet őszinte lenyomata: magában hordozza az élet minden előnyét és hátrányát. Nincs két egyforma darab, mindegyiknek megvan a maga textúrája, egyedi formája, vagy akár „hibája”. Én nem elfedni akarom ezeket, hanem megmutatni bennük a szépséget – ettől válnak a lámpák is megismételhetetlenül egyedivé.
Bár a lámpakészítés a fizikai síkon, a kezeim között valósul meg, a folyamat szimbolikája a hivatásom esszenciája is egyben.
Amikor kezembe veszem a nyers termést, pontosan úgy tekintek rá, mint amikor leülök egy klienssel: először mindig a lehetőséget látom meg. Azt a rejtett potenciált, ami kibontakozásra vár. Aztán elkezdünk dolgozni. Szándékosan használok többes számot, hiszen ez sosem egyirányú faragás, hanem párbeszéd. Ahogy a fúró nyomán változik az anyag szerkezete, úgy dolgozik és fejlődik a másik fél is a folyamatban. Néha könnyebben haladunk, néha keményebb rétegeken kell áthatolni, de az anyag – és az ember – mindig válaszol a törődésre.
A szakmai munkám valódi célja éppen ebben a párhuzamban rejlik. A „fúrás”, a mélyre ásás, a gátak áttörése olykor fáradságos, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a valódi értékek láthatóvá váljanak. Azért dolgozom, hogy elérjük azt a pillanatot, amikor a kliens – a közös munka és a saját belső fejlődése által – ugyanúgy felragyog, mint az elkészült alkotás. Hogy a sokszor rejtve maradt belső fény végre akadálytalanul áradhasson kifelé, megvilágítva nemcsak a saját útját, de a környezetét is.